Mivel a gyermek elhelyezése, a gyermektartásdíj fizetés és a szülői felügyelet szempontjából nincs alapvetően különbség abban a tekintetben, hogy a gyermek házasságból vagy élettársi kapcsolatból született-e, így ezek rendezése érdekében a szülők által megkötött megállapodás, illetve a Ptk. rendelkezései értelemszerűen azonosan alkalmazandóak.

A Az új Polgári Törvénykönyv, mely 2013. március 15-én lépett hatályba, új jogintézményként szabályozza az élettársaknak egymással szemben fennálló tartási kötelezettségét.

Ezen új rendelkezés szerint amennyiben az életközösség megszűnik, az követelhet volt élettársától tartást, aki legalább egy éven át élettársi közösségben élt, az élettársi kapcsolatból gyermek született és magát önhibáján kívül nem képes eltartani. Abban az esetben, ha az életközösség megszűnését követő egy év eltelte után válik rászorulttá a volt élettárs, csak különös méltánylást érdemlő esetben követelhet tartást.

Nem köteles a volt élettársat eltartani az, aki ezáltal saját, vagy gyermeke szükséges tartását veszélyeztetné, valamint, ha a tartásra igényt tartó volt élettárs érdemtelen a tartásra.

AZ ÉRDEMTELENSÉG KÉT OKBÓL ÁLLAPÍTHATÓ MEG:

-ha a tartásra igényt tartó súlyosan kifogásolható életvitele, ill. magatartása járult hozzá alapvetően az élettársi kapcsolat megszűnéséhez, illetve

-ha a tartásdíjra igényt tartó volt élettárs az életközösség megszűnését követően olyan magatartást tanúsított, amellyel volt élettársának vagy vele együtt élő hozzátartozójának érdekeit durván megsértette.

A volt élettársak megállapodhatnak abban is, hogy nem havi rendszerességgel, hanem meghatározott vagyontárgy vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával tesz eleget a tartásra köteles élettárs tartási kötelezettségének. Ez a megállapodás csak akkor érvényes, ha azt közokiratba, vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalják. Amennyiben a volt élettársak ilyen megállapodást kötöttek, a juttatásban részesített élettárs a jövőben nem léphet fel akkor sem tartási követeléssel, ha a Ptk. alapján egyébként arra jogosulttá válik.

​

AZ ÉLETTÁRSI TARTÁS IDŐTARTAMA ÉS MÉRTÉKE

Határozatlan és határozott időtartamra is meg lehet állapítani a tartásdíjat. Az élettársi tartás megállapítása rendszerint határozatlan időre történik. Határozott időtartamra ritkán, és csak akkor írható elő a tartás teljesítése, ha feltehető, hogy a tartásra jogosult rászorultsága a meghatározott idő elteltével meg fog szűnni. Ilyem időszak lehet akár a gyed, gyes időtartamára megállapított tartás.

A tartás mértékével kapcsolatosan a Polgári Törvénykönyv kimondja, hogy arra elsősorban a jogosult és a kötelezett megállapodása az irányadó, és a bíróság csak ennek hiányában dönt.

A bíróság a tartás mértékét a jogosult indokolt szükségletei és a kötelezett teljesítőképessége alapján határozza meg. A jogosult indokolt szükségleteinek vizsgálata során megélhetésének indokolt költségeit kell figyelembe venni, de ha a tartásra jogosult idős, beteg, fogyatékos vagy más okból gondozásra szorul, a tartás mértékének megállapítása során az ezzel járó költségeket is figyelembe kell venni.

A tartásdíjat határozott összegben, elsősorban pénzben kell meghatározni, és azt időszakonként előre kell megfizetni. A bíróság rendelkezhet úgy, hogy a tartásdíj évente, a következő év január 1. napjától a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett éves fogyasztói árindex növekedésének mértékével – külön intézkedés nélkül – módosul.

Ezzel a rendelkezéssel az infláció miatti hátrányt ki lehet küszöbölni. Az érintettek kölcsönös kérelmére a tartás szolgáltatásának módját a bíróság nem pénzben, hanem pl. gondozásban is megállapíthatja, de csak akkor, ha ez a felek körülményeire tekintettel indokolt. 

A bíróságtól kérhető a tartás mértékének megváltoztatása (felemelése vagy leszállítása), ha a megállapodásnak vagy a bírósági ítélettel megállapított tartás meghatározásának alapjául szolgáló körülményekben időközben – jogosulti vagy kötelezetti oldalon – olyan lényeges változás állt be, amely következtében a tartás változatlan teljesítése valamelyik fél jogi érdekét sérti.

A bírói joggyakorlat megköveteli, hogy a körülményekben bekövetkezett változás ne csak lényeges, hanem egyúttal tartós is legyen a rászorultság, illetve a teljesítőképesség szempontjából.

A tartás alapjául szolgáló körülményekben bekövetkezett lényeges változás lehet pl. a jogosult vagy kötelezett egészségi állapotában beállott javulás vagy romlás, a jogosult vagy kötelezett jövedelmi, vagyoni helyzetének tartósan előnyös vagy előnytelen változása, a kötelezett bizonyos és más (a jogosultat megelőző vagy vele egysorú) tartási kötelezettségének a keletkezése (pl. gyerek születése), megszűnése (pl. gyerek nagykorúvá válása). Érdektelen azonban a módosítás szempontjából az a változás, amely lényegtelen, vagy az eredeti tartási kötelezettség megállapításánál sem volt releváns. Például a jogosult nyugdíjának csekély emelkedése önmagában a tartás összegének a leszállítását még nem indokolja.

Annak érdekében, hogy az élettársak gyermekének – különösen közös kiskorú gyermekének – érdekei érvényesülhessenek,  a Ptk. az élettársi jogviszony megszűnése esetén a lakáshasználat rendezésére speciális szabályokat alkot.

Bármelyik élettárs kérheti a bíróságtól a lakás további használatának rendezését, amennyiben az életközösség alatt, vagy annak megszűnése után az élettársaknak nem sikerült megállapodniuk a közösen használt lakás további használata tárgyában.

Az élettársak közös jogcíme alapján lakott lakás használatának rendezése:

A bíróság jellemzően megosztja az élettársak között, a lakást és annak használatát, ha azt a lakás adottságai  - az alapterülete, alaprajzi beosztása és helyiségeinek száma -  lehetővé teszik és  az élettársak közös tulajdonában vagy közös bérletében.

A megosztásnak, úgy mint a vagyonmegosztásnak, objektív és szubjektív feltételei egyaránt vannak. Az objektív feltételek lényegében a lakás adottságaihoz  - alapterület, beosztás, helyiségek, lakószobák száma-  igazodnak. A megosztás szubjektív akadálya lehet, ha az élettárs korábbi magatartására figyelemmel a közös használat a másik élettárs vagy a kiskorú gyermek érdekeinek súlyos sérelmével járna. Hogy mi minősül súlyos érdeksérelemnek, arra általánosságban meghatározást adni nem lehet, így azt mindig az adott ügy összes körülményei döntik el. Nyilvánvaló példa lehet, hogy súlyos érdeksérelmet okozhat az élettárs életvitelére jellemző tettleges, agresszív, durva magatartás.

Ha az élettársak közös tulajdonában vagy közös bérletében levő lakás használata fizikailag nem osztható meg, vagy arra nem kerül sor, a bíróság az egyik élettársnak megszünteti a lakás használatára vonatkozó jogát és őt a lakás elhagyására kötelezi kivéve, ha az egyik élettárs a lakásból önként és a visszatérés szándéka nélkül elköltözött. Akkor is ez a helyzet, ha a lakás egyébként alkalmas lenne az osztott használatra, de az egyik élettárs a másiknak megfelelő cserelakást ajánl fel. Ennek a megoldásnak a során figyelemmel kell lenni arra is, hogy a lakás használatára jogosult kiskorú gyermek érdekei az elsődlegesek.

Amennyiben az elhalt végrendelkezett, a végrendelet alapján az élettárs minden külön feltétel nélkül örökölhet, viszont a törvényes öröklés hatályos szabályai alapján az élettárs nem lehet örökös.